Mert mindig talpra esik

Ahogy elnézem,már jó ideje,hogy nem jártam erre.. :-)

Kicsit zavarosak voltak az elmúlt hónapok.
Na,de most nem erről akarok írni!

Legnagyobb örömömre végre megint a szív szólalt meg belőlem, ami már nálam nagy szó!
Szóval pillangók,meg minden..

Egyelőre nem tudom, hogy viszonzott-e a dolog.
Nem is igazán ez számít. ( illetve ez is ..sőt! ) Hanem,hogy megint élőnek érzem magam.
Hogy nem tudok semmihez sem úgy hozzá fogni,hogy ne jutna eszembe,..
És,hogy ettől mennyire emberinek érzem magam!
NEKI sikerült felébresztenie azt,aki valójában vagyok,-(Egy álmodozó,vidám nő)
és eszembe juttatta, hogy létezik még ez az érzés.. :-) És létezik még más is.
Végre megint elkezdtem ezeken a dolgokon is agyalni, ..tervezni..
Imádom,hogy megint lüktet az ereimben az élet, pezseg a fejem,és a sok gondolattól nem jön ki semmi a számon, csak mosolygok a világba..! :)

..bár nem tudok semmi konkrétumot, még is örülök neki, hogy ezt újra felébresztette bennem Ő.

Bárhogy is alakul majd, én azért pozitívan tekintek erre a dologra.

Most már tudom,hogy nem vagyok jégszívű. <3

:)

Valahogy még sem olyan könnyű elszakadni, mint ahogyan azt előre terveztem,.
Habár..Lehet,hogy most még csak ijedt vagyok egy kicsit, de mégis azt gondolom,hogy jól döntöttem.
.
.
Egyébként jó lenne más irányba is eldőlni, de azért az már túl nagy falat lenne nekem..:))

Na mindegy,végül is minden út haza vezet, és " ahol megszületünk, ott a helyünk.."

Rövid vagy hosszú haj ?

Már megint ott állok.. hogy növesszem, vagy vágassam ,?

Ki mire voksol?

Mérgemben ma ( ismét ) sok ember állapotfrissítésének mutatásától ( lásd facebook ) szabadultam meg-
Tulajdonképpen miért is vagyok én ott fent ?
Azon kívül, hogy arra használom, hogy lecsekkoljam az embereket..másra nem való.

A megfogyatkozott barátaim már nem ott keresnek, ( hiszen tudják a tel.számom..), aki pedig ott keres, az már zavaró.

Na mindegy, az tuti, hogy felesleges ez az egész.

...
Vasárnap.
Rühellem.. Ahogy azt is, hogy vissza kell mennem Pestre.
Utálom Pestet.
Zajos,büdös,és egyébként borzasztóan magányossá tesz. Minél hosszabb ideje vagyok fent, annál kevesebb ismerős marad meg, akivel fent lehet tartani egy kapcsolatot.
Miért nem kötöm le magam ?
Mert nem látom értelmét bele temetkezni egy kapcsolatba, csak azért mert magányos vagyok.Másrészről pedig nem igazán tudom, melyik irányba fog haladni az életem.
Ezt muszáj lesz eldöntenem az elkövetkezendő egy hónapban, mivel március 1-ig van határidő.
Akárhogy is. Ez így nem jó-!
Vasárnap.
És megint csak magamat marcangolom.
S bár vitázom a körülöttem lévőkkel..az nem azért van mert nagy hibát követtek volna el.
De nem fojthatom magamba a dühöm,és ezt meg kell értenie mindenkinek!!!

Ma találkoztam egy hírességgel.
Lényegében nem volt akkora élmény, hogy maradandó károsodást okozott volna az elmémben..de azért kellemes volt.
Már nem azért, mert oda lennék érte, hanem mert rádöbbentett, ugyan az az ember , mint én.
Semmitől sem több, és semmivel sem jobb.
Azok a dolgok, melyeket ő megtesz, szinte én is képes vagyok, csak én nem arra a pályára szántam magam. Kár ..
Na mindegy, attól még emlék marad, de másra szinte nem való. ( nem mintha többet szeretnék , mint puszta beszélgetést )

Egyébként volt melónk ma rendesen, ..nem unatkoztunk.
Persze hiába volt az egész, mikor egész nap kérdések sokasága foglalkoztatott.
Valamin változtatni kell. Mert ez így nem helyes, és végképp nem kényelmes nekem.
Csak azt nem tudom, mi legyen az. . -.-
Illetve tudom, de ezt nem lehet csak úgy meglépni. Gondolni kell arra is, hogy ez milyen módon fog engem érinteni.
Nyilván mindennek van előnye, és hátránya.
De most már annyi a stressz, hogy ez már egészségkárosító. Sajnos ideje gondolnom az egészségemre is, mert a sírba fog vinni a sok idegeskedés mások miatt.
Ideje lenne végre magammal is foglalkoznom. Bár ilyen egyszerű lenne !

Talán ez a dolog most egy kicsit elhúzott abba az irányba, amit tennem kéne.
Nem arra, amerre vágyódom, mert jelenleg azt még én sem tudom.
Viszont ami nem jó, hogy abszolút a függővé tett, és csak akkor tudom megnyugtatni zabolátlan gondolataim, ha abba az irányba terelem őket.. ez nem jó,.. persze még mindig jobb, mint volt, és nagyon felszabadulttá tesz, hogy a saját tollammal is bele tudok írni, és át tudom változtatni..,de még milyen jó érzés!

Tehát hiába függök.. a semminél még ez is jobb.

Viszont ahhoz,hogy sikerüljön felül emelkednem ezen ( is..) muszáj lejjebb tennem a lécet. de vajon megéri ???
Muszáj lennie valamilyen függőségnek ahhoz, hogy boldog legyek ? Bár úgy gondolom, azon kevesek közé tartozom, akiknek megy a férfi nélkül való élet is, tehát nem kötelező,és életbevágó, hogy egy férfi álljon mellettem.
ÉS! Végképp nincs szükségem arra, hogy megint elvesszem az eszem a szerelem miatt.
A baj forrása egyébként nem másokban van. ( már ha bajnak lehet nevezni...) Hiába is mondom ezt nyilvánosan, belül tudom, hogy ez csak egy újabb takaró a sok közül.
Nemrégiben egy baráttól ( akiről aztán kiderült, hogy mégsem barát..) kaptam egy tanácsot: " a férfit nem találod meg..melletted válik azzá..."
Nos, én ezt nem így gondolom.
Már csak azért sem, mert például létezik a férfiakban az illem, az etikett alapvető szabályai, és a nők tisztelete, ( már akiben ! ) , de kérdem én, ezt a nőktől tanulják a kapcsolat alatt? Nem, ..
Ez a baj, a korombeliekkel, és a mai társadalommal. Teljesen más fogalmuk van arról, mi a jó, és a rossz.
Egyébként az utóbbi időben próbálkoztam az internetes ismerkedéssel ( mert hogy idő híján, és állandóan dolgozva nem sikerül eljutnom sehová sem. Nem mintha vágyódnék,.... a szórakozóhelyes ismerkedés mindennél rosszabb.. ) szóval próbálkoztam az interneten ..Amitől csak még rosszabb véleményem lett.
Sőt,. Rengeteg kérdés merült fel bennem.:
-Hová tűntek az értelmes emberek ?
-Vajon bennem van a hiba,amiért túl sokat rágódom ezeken ?
-Jobb lenne beolvadni a tömegbe?
-Vagy próbáljak ilyen egyedi maradni ?

Akármi is a válasz, ha nem lennének ezek az apró függőségeim, akkor teljesen elvesznék magamban, és a kérdéseimben .
Sokszor sikerült már a padlóról (szökkenve! )visszajutnom.

A gond csak az ,hogy ez nem padló.
Ez a Közöny.
A világ legundorítóbb érzése.

Megástam a sírom.
és míg mások ezt sírva teszik,
Én kacagva, és boldogan ásom el magam.
Igen, boldog vagyok a boldogtalanságban !
Habár tarka színei már-már fakóságot mutatnak, .. sőt. Hazudnék, ha azt mondanám, van benne még szín..mert nincs,.. mégis, .. Ez a szürkeség jelenti nekem a biztonságot.
Ami mindennél többet jelent, mint máskor.


..      -.-

Köszönöm.
Sikerült elvenni a kedvem még ettől is.
Nem baj.Megfogadtam,többet soha.. Senkinek. Egy szót se.

Egyre csak ez kering elmémben : mi lett volna ha.

Mennyivel jobb lenne, ha döntéshozatalnàl előre làthatnàm a végét...

És ,most megint itt àllok.Nem tudom merre lépjek, bàr azt mondjàk , bàrmerre lépek,minden jobb , mintha kihúznám magam a döntéshozatal alól... Most mégis inkàbb "vissza"lépnék. 

Vissza!a múltba....

Talàn ez a ràk életmód túlsàgosan megârtott.

Úgy érzem, nagyon sok dolog túl van bonyolítva.

Na de egyenlőre ennyi. Nem szeretnék nagyon megnyílni. Változások vannak, de erről majd később, ha már minden letisztult.

Nos..
Valahogy megint sikerült bele keverednem egy kisebb gondba.
Nem gond,jellemző rám. ~:-\
Persze sikerült megint a "meglepetés"..
Más téma:
Miért kell az a fal? Miért ez az egész? Na jó, innentől kezdve már nem fog érdekelni a dolog, de mégis csak a barátomnak neveztem. Barátság. Érdekes fogalom. Kinek mit jelent,persze csak ettől függ.
Csalódnom kellett. Megint és Újra. Nem csak benne, de másban is.. Szomorú, hogy ilyenek az emberek..
viszont lehet, hogy a sors kezd utol érni!
Ha ez tényleg így van, akkor megváltozik minden körülöttem. Talán egy picit én is..

A mai nap is eltelt.
Este a szokásos haza utam során újabb ötleteket szültem-
Persze nem tudtam véghez vinni, de kivetítettem másra ezt az apró jóságot..
Nem tudom, hogy ő hogy értelmezte. Mert bevallom nem értettem . Csak remélni tudom, hogy jó helyre talált be a jóságom.
Viszont utána elkapott a hév, és ejtettem pár könny cseppet . Nem értettem pontosan miért is történik, csak azt tudtam, hogy igazán szívből jön.
Kénytelen vagyok megállapítani: Ha létezik Isten, most hatalmas energiát kaptam tőle.
Bármi is az oka, bármi is a szándék,: úgy érzem lassacskán kezdek megnyílni.
És itt nem csak másokról van szó. Nem a barátaimról, és nem a férfiakról. Hanem magamról is.
Kezdem belátni, hogy én is tudok hibázni, és kezdem elfogadni azt, amim van, és azt, amim volt. Illetve amiért történt.
És bár nagyon fáj kimondanom, de még rá gondolnom is: Remélem boldogság éri őt.
Talán ez az igazi szeretet. Szerelem, .Édes mindegy most már.
Az is, hogy róla is írok, pedig nem volt szándékomban.
A lényeg,hogy olyan érzések kerültek előtérbe, melyekről nem is tudtam, hogy léteznek.
És az a végtelen szeretet,melyet a saját kutyám hozott elő belőlem.. nem is sejtettem, hogy ennyire tudok szeretni.
ÉS ezért örökre hálás leszek neki..

Úgy érzem,elértem a végpontot. Legalábbis azt a stádiumot,amit ebben a helyzetben el kellett érnem.

Kár,hogy csak most.Igen kár.
Habár!. Nem zavart a kis gondolat sehol sem, és vele vagy nélküle,de elértem amit szerettem volna.
-.-
Csütörtök, 3 óra.
Nem fogom elfelejteni, megígérem.
Azok a bátorító szavak, azok a mély érzések, amelyek akkor futottak át rajtam, ..

Ne nézd, mert nem fogod látni.
Ne kérdezd, mert nem fogom elmondani.

Bár ne gondolnék rá, mert akkor neked sem kéne mondanom. . .
Bár ne történne ez az egész.


Vágyak,érzések,gondolatok.
Sajnos mind az enyém.
Bárcsak neked adhatnám a felét.

2011.Július 24.
Én: Szija
Ő:Szevasz
Én:Mi ez a szevasz?
Ő: Semmi
Én: Tényleg nem akarsz látni ?
Ő:Így van.
Én: miért nem ? rossz ha látsz? vagy van már valakid? 
Ő: bazdmeg egyedül akarok lenni      ►( és itt szakadt meg a facebook beszélgetés. Kár, hogy a többi nem.. )
 

Kimentve, megörökítve. Csak azért, hogy emlékezzek arra, hogy miért is fordítottam hátat.
Hogy ne történjen meg az,hogy egy nap mégis vissza fordulnék. Egyébként elég furcsa vissza olvasni, így rá fél évre..
A színvonal és a beszédmód. Ugye más is érezte azt az utálatot amit sugallt?
Többet nem hagyom, hogy bárki így beszéljen velem.
Mellesleg. Ma isteni ötletem támadt.
na és talán kissé egyénileg kezelem némely dolgaimat. Persze nem szélsőségesen, csak egyedileg. Annyira ragaszkodok az elveimhez, és annyira szeretném azokat érvényesíteni..
Ami mégis a legdurvább: 
                                 - már nem megy úgy a "nyelem mint kacsa a nokedli-t " téma a problémákkal. Legalábbis ezen irányultságú problémákkal már-már inkább a hátam fordítása veszélyeztet egyes embereket mint más.
Talán ez azért van, mert lelkileg megsértettek,tönkretettek,és mára már egy tök bunkó ember lettem.
Na, de akkor mi van ? Attól még tudok szívből szeretni, és tudok pozitívan nézni a világ elé, viszont sajnos sokkal de sokkal talpra esettebb és nyitottabb lettem az újdonságokra is, de ami a legdurvább, hogy néha magamon is meglepődöm, mennyire ki tudok kelni magamból, ha arról van szó, hogy védeni kell önmagam.
Bár' mindig ilyen lettem volna...


 

Ismét bebizonyosodott valakiről, akiről nem gondoltam volna, hogy tényleg egy teljesen más ember.......
Beteg a lelke, és nem ismer, aki ilyeneket mond rólam-
Mégis: azt érzem kissé megkönnyebbültem.
SŐT.
Nem kellenek ilyen mocsok emberek az életembe. Nem vagyok köteles tűrni senkit sem.
Sokáig tettem.De soha többet nem. Meg ígérem :-)