Mert mindig talpra esik

Nos.Rákoktól függetlenül.: 
Történések, hogyne.MÉG MINDIG,. Meddig kell még tűrnöm ezt?
Miért nem áll ki mellém valaki, és mondja meg: Elég,Te eszetlen marha, nőj már fel, és légy normális ember, ahogy a többiek is !
De jelen esetben az a legjobb a lelkemnek, ha ezeket a dolgokat félvállról veszem " mintha MISE történt volna."
Amúgy meg nem igazán érdekelnek az előítéletek, illetve vélemények.
Kemény ahhoz a páncél, hogy ezeken már megsértődjek..


 

Azt hiszem,eljött az idő,hogy ezen gondolatok beforrjanak.
Buta voltam, amikor azt hittem,attól jobb lesz.
Az igazság az, hogy volt már ennél rosszabb is. Bár bevallom,jobb is volt..De ezt Te tudod a legjobban.
Mindig előjön,aztán elvész. Így megy ez. Váltogatva magukat éjszakáról nappalra.
és néha tényleg azt érzem, hogy nem lett jobb, bár néha meg a gondolatokat is sajnálom erre a témára, annyira nem érdekel.  Mégis, néha azt érzem jogtalan az a túlnyomó önvád, melyet magamra zúdítok..
Hogy hol húzódik az igazság, és, hogy mi ez valójában azt csak Te tudod drága Mimi.
Én már sajnos rég elvesztettem a fonalat a saját univerzumomban, valahol a valódi énem mellet.
És bár régen imádtalak Téged Mimike, most azt mondom.. :  Bárcsak ne léteznél..
Mert miattad történt ez az egész, miattad lettem az, aki, és miattad nem tudok újra bízni.
Rossz tanácsokat adtál, és buta voltam, hogy hallgattam Rád.
soha nem lesz már semmi sem olyan, mint volt.
És ezt csak Neked köszönhetem.
Ezért hálásnak kell lennem, kérdem én ?

Végtelen történetek sorozata. Nem igazán akarok belegondolni ezekbe a dolgokba.
amúgy meg? 
---;---@

Néha sajnálom,hogy egy tükör vagyok.

Oly sok átszenvedett éjszaka után ma már tisztán ki merem mondani : Készen állok.
Nem azért mert nem tudok hátra fordulni, hanem mert már rég' rájöttem: Nincs értelme.
-
Látok lehetőséget az életemben, és tudom, hogy nem szabad feladnom..
Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek akadályok előttem..mert tornyosul, mint mindig is. Megrémiszt, ahogy mindig is.
-
-
De igyekszem .
Ezt meg ígérhetem!

Nem, ez nem alakult át. Inkább mondanám azt, hogy elveszett az önámító forgatagban, de itt szó sincs vissza alakulásról sem..

de hagyjuk is, kár pazarolni ezen értékes gondolatokat.
Csak egy dolog még, ha már így dobálom a szavaimat: 


                    - Becsüljük meg azt, amink van.

(●̃•̃)(● ̮̮•)
/█\♥/█\


Nem igazán, illetve nem kimondottan van kedvem most rebesgetni belső dolgaimat.
Nem azért mert lenne bármi különleges, vagy történt volna bármi olyan.
Csupán csak a Karácsonyi forgatagban lettünk kicsit unalmasak.
2012?..Hát remélem jobb lesz, mint ez az év.
-
-
De nem firtatnám tovább.

Kedvesem!
Ez lesz Hozzád az utolsó levelem. Nem azért, mert elutazom, esetleg elmegyek valamerre.
A távolság,ami köztünk feléledt újra, nem csupán fizikai valójában jelent meg, hanem érzelmileg is.
Az az ember, akivel ma beszélgettem, Teljesen más, mint aki az utóbbi időben voltál. Ő az volt, akit mindig is kerestem, akire mindig vártam, akiről azt hittem, már-már nem is létezik.
Nem vagyok bolond, és nem vagyok beképzelt, de azt tudom: Te egy pillér voltál az én picit hidamban.
Az életem Hídjának, amin most át kell bizony vezetnem magam. Legalábbis ezen a szakaszon. Sötétben, és egyedül barangolok az út közepén,. Habár hiába szeretném egyedül építeni a következő szakaszt, annál többre nem futja az erőmből, hogy az alap sziklákat és kavicsokat letegyem.De ez önmagában nem elég, így nem marad meg, és nem tartja össze semmi.
Azzal, hogy ma így viselkedtél velem, porrá zúztad a kövecskéim nagy részét, és tönkre tetted magamban dédelgetett álmaimat, hogy Te újra felém fordulsz a vissza útról, és segítesz befejezni azt, amit együtt kezdtünk el.
De tévednem, és csalódnom kellett.Megint,és újra..
Tévedsz,amikor azt mondod abban az időszakban körülöttem forgott a világod.Tévedsz. Mindketten jól tudjuk, ez csupán egy önámító hazugság,amivel engem is kábítasz.
Szerelem volt, de csak egy része. A többi a megszokás,és az élet rutinja,a veszekedések halmaza volt.
Hiába szeretlek most. Hiába hiányzol.

 

Elmúlt,ami elmúlt,szerelem volt,amiből nem lett barátság sem.
És nem azért nem lett, mert nem lehetett volna..Hanem azért, mert én nem akartam.
Ahogy most sem,..és később sem.
Ég Veled Kedvesem, Szeretlek, ezt soha ne felejtsd el..
 

Már megint veled álmodtam.
Éreztelek,öleltelek, és fogtam a kezed.
Néha olyan jó lenne hozzád bújni, ..Te pedig megint úgy cirógatnál mint régen..
Annyi minden történt, olyan dolgok, amik míg veled voltam, soha..
Jó lenne ezeket elmesélni neked..
Jó lenne, ha megértenél..

megbántottál.
bár tudnám az okát.habár.jobban belegondolva..nem igazán érdekel.
a kapu mindig nyitott volt feléd, mindig vártam, hogy újra belépj rajta.kár volt hagynom, és kár volt gondolnom.
itt nem fellángoló szerelemről van szó.csupán csak egy ismerős ember ismerős érzéseinek újraélése,de határozottan nem fellángolás.mégis,tán' ezt gondolod.
nem szoktam durva lenni,veled főleg nem.de most megérdemelted,mert szándékosan bántottál újra.
újra és megint,. hányszor írom még le, mire felfogom a jelentését? egy biztos. az a kapu ami egy kölcsönös szimpátián alapult, bezárult.
nem miattad vagyok feszült,ne haragudj.de ez a dolog miattad záródott le.
amióta ismerlek, az van,amit te diktálsz.amit te érzel,ahogy neked jó.és ahogy régen sem, most sem vetted figyelembe, hogy én mit mondok.nem érzek.mert ez már nem az.
Hagyjuk is.
van ennél jobb dolgom,ahogy gondolom neked is.
hát akkor szia..

Kedvesem!
Majdnem minden éjjel veled álmodom.
Nem tudom különösképp az okát, hisz eléggé lefoglalom magam a hétköznapokban is ahhoz, hogy ne depizzek miattad.
Mégis veled álmodom..
És érdekes módon.. Mostanság a kedves barátnőd is szerepel az álmaimban, mint a Te igaz szerelmed.
Úgy érzem, ezek különböző fázisok, .
Tehát hiába álmodtam ma azt, hogy átöleltél, szerettél, és csókoltál..Ma valahogy nem éreztem jogosnak, nem éreztem igazinak, mert tudtam, megcsalod azt, akit nem kéne.
Ezek az álmok jelképezik az elfogadásomnak a különböző fázisait.
Haladok, úgy érzem, haladok. . .
ÉS vissza emlékezve még a júniusra. Mennyire szomorú,egyhangú,és rossz volt minden, mennyire hiányoztál.
A hiány most is megvan..De sokat szürkültél a szememben.
Hm...Milyen fura érzés..
Mikor dúlt a szerelem, még bele merni sem gondoltam ebbe az élethelyzetbe. Rettegtem,. Ma már tudom, hogy nagyon sok mindent egyoldalúan láttam, csupán csak azért, mert úgy éreztem, nekem a szerelem jár, bármi áron.. Persze ez nem így működik. Nem csak hogy egyoldalúan, de makacs módon láttalak. Lehet, hogy igazam volt, amiért megcsaltál.. De nem kellett volna kapaszkodnom beléd annyira..
Már tavaly el kellett volna, hogy hagyjalak..
Szeretlek még mindig, és szeretni is foglak, ezt jól tudom. Nagy nyomot hagytál a Szívemen, és nem foglak elfelejteni.
De már Más ember vagyok. Hiába bántottál annyit, mégis köszönettel tartozom Neked.: 
--Miattad értem nővé. És tudom a határokat.
Köszönöm.
És ne haragudj, hogy bántottalak..


 

Hát ezt megszívtam.
Vettem egy pizsamát, viszont itthon döbbentem rá..Füles van rajta.
Ő így hívott.
Mikor megvettem nem azt láttam benne, hanem azt, hogy milyen cuki,meg pöttyös,meg stb..
Most, hogy felvettem kezdtem el érezni a súlyát..
Miért kísértesz megint ?? Elegem van már ebből, és baromira unom...
És pont ma kezdtem el azt érezni, hogy túl tudom magam tenni anélkül, hogy bármilyen pozitív érzést keltenél bennem.Ez persze megint elsült.
Nem, igazatok van.Ezt már abba kéne hagynom..

...
..
.

https://www.youtube.com/watch?v=qHxlzcAPbBE&list=FLy0j0VFCBdLA93WXGPSf5Ew&index=2



Nehéz lenne szavakba önteni azt, amit most érzek.
Talán nem is kellene ezzel próbálkozni.
Úgy érzem, egészen más ember lettem. Teljesen más dolgot hozott elő belőlem , mint amit vártam.
Ez jó (?) ! . Kérdés, kiáltás. Nem tudom.
De egy dolgot biztosan látok : utazni akarok. Világot látni.
:-) 



Ja, és ezt Neked küldöm : 




 <3           :)

Először érzem azóta..
Elég furcsa.. Persze jó értelemben.
És ez a furcsa, ..hogy elképzelem  ..Van ennek értelme?
Persze azt tudom, a Sors írva vagyon, a könyv pedig nyitva.
Alakulni fog minden, ahogyan mennie kell. Én nem aggódom... és Ti ?

Túlságosan nagy a kíváncsiság..
No persze nem az én részemről, szerencsére.
Na de persze, nekem ilyenkor csend van.Sőt.
De tudjátok mit ?
Nem érdekel,

Ma megint veled álmodtam..
Mikor ér már véget a (rém)Álom?
....-
:-'(

Mivel Szeretlek, és azt akarom, hogy boldog légy, ..
Megkíméltelek ..
-
-
De azt hiszem én megint vissza zuhantam.
 

Kezd elnyomni néha egy fura érzés.
Ne kérdezd, én sem tudom megmondani. Nem is akarom...Csak mégis olyan fura...!
Na mindegy, amúgy telnek a napok, ..És tegnap volt először azóta, hogy újra éreztem ezt a valamit.
Egyet tudok: Nem akarom többet.! ..
Sajnos, és szerencsére.
Még csak egy dolgot szeretnék elmondani, de ezt sajna már nem neked: 



Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944. január 17.)
 

Jó, hogy kezdek újra magamhoz térni.
Hogy érzek erőt, és érzek bátorítást. És mást is érzek, bár ezt nehéz lenne pontosan elmagyarázni, egy biztos: Jobb.
Sokkal jobb.
Nem csak a helyzet, hanem az életem ezen része is. Igen, de nem tudom, kinek lehet köszönni.
Magamnak?-részben, de elég kis esélyben, ez nem kizárt.
Nekik?-Nekik biztosan..
Neki?. : Igen.Ő is sokat segít ebben.Bár ő ezt nem tudja magáról, mégis önmagán kívül okozza, egyfajta melléktermékként. De azt tudom: Akarom még,!!!! :-) Tetszik az érzés, és tetszik a hangulat,..
Tetszik, hogy újra élő embernek érzem magam.
Hát ilyen érzés, ha észre vesznek??

"Elmentél,
és magaddal vittél engem is,
aki itt maradt,
nem hasonlít hozzám."

..



 

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.


Már nem tűnődöm azon, hogy miért. Mert valahol megértem.Csupán csak nehéz elhinni,hogy már nem az van, ami volt, és nem velem, aki mindig mindent meg akart tenni azért, hogy jobb legyen..
Mindegy, ezen már tényleg kár rágódni.
De egy dolgot biztosan érzek: Már nem vagyok a Tiéd, és nem tartozom Hozzád. Így már nem.
Nem tudom, valaha fogok-e, de jelenleg azt érzem, hogy Te nem vagy ugyanaz az ember, akibe beleszerettem, és már nincs türelmem belőled szavakat rángatni. Túl sokszor bántottál ahhoz, hogy ezt a dolgot másképp véljem.
Hogy köszönettel tartozom-e,.Nos.Részben igen. Mivel javarészt általad "nőttem fel", és lettem érettebb.Abból a szempontból viszont nem vagyok hálás, hogy megpróbálsz mindenkit ellenem fordítani. Azt mondod, semmi közöm az életedhez, de Te mégis kotorászol az enyémben, érdeklődsz, és beszélsz rólam.Ez így ebben a formában nem normális.
Szeretlek,ezt tudod jól, de már nem akarok Veled lenni..És nem akarom, hogy tudj rólam, nem is létezem, számodra én halott akarok lenni,..Csak hagyj elmenni, és hagyjad elmúlni az érzést, anélkül, hogy bármit is kérdeznél rólam,..
Nekem így könnyebb lesz.Kérlek.

Mi van a sorok között? És mi rejtőzik az egészben? 
Annyira szeretném tudni.
Hogy mi jár a fejedben, mit gondolsz.
Hiányzom-e?
Eszedbe jutok-e néha ?
-
-
-
De nem értem, hogy lehet ennyire egyedül hagyni.Ennyire tönkre tenni, ennyire bántani?
Mire jó ez ?
Pár dolgot biztosan elértél ezzel az egésszel.
Hogy mit? Majd idővel meg tudja mindenki..Várjatok csak..
 

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.