megbántottál.
bár tudnám az okát.habár.jobban belegondolva..nem igazán érdekel.
a kapu mindig nyitott volt feléd, mindig vártam, hogy újra belépj rajta.kár volt hagynom, és kár volt gondolnom.
itt nem fellángoló szerelemről van szó.csupán csak egy ismerős ember ismerős érzéseinek újraélése,de határozottan nem fellángolás.mégis,tán' ezt gondolod.
nem szoktam durva lenni,veled főleg nem.de most megérdemelted,mert szándékosan bántottál újra.
újra és megint,. hányszor írom még le, mire felfogom a jelentését? egy biztos. az a kapu ami egy kölcsönös szimpátián alapult, bezárult.
nem miattad vagyok feszült,ne haragudj.de ez a dolog miattad záródott le.
amióta ismerlek, az van,amit te diktálsz.amit te érzel,ahogy neked jó.és ahogy régen sem, most sem vetted figyelembe, hogy én mit mondok.nem érzek.mert ez már nem az.
Hagyjuk is.
van ennél jobb dolgom,ahogy gondolom neked is.
hát akkor szia..
Megint és újra
2011.11.27. 00:52 Raisin
Szólj hozzá!
Címkék: üzenet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://snapcat.blog.hu/api/trackback/id/tr493414396
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
