Mert mindig talpra esik

A mai nap is eltelt.
Este a szokásos haza utam során újabb ötleteket szültem-
Persze nem tudtam véghez vinni, de kivetítettem másra ezt az apró jóságot..
Nem tudom, hogy ő hogy értelmezte. Mert bevallom nem értettem . Csak remélni tudom, hogy jó helyre talált be a jóságom.
Viszont utána elkapott a hév, és ejtettem pár könny cseppet . Nem értettem pontosan miért is történik, csak azt tudtam, hogy igazán szívből jön.
Kénytelen vagyok megállapítani: Ha létezik Isten, most hatalmas energiát kaptam tőle.
Bármi is az oka, bármi is a szándék,: úgy érzem lassacskán kezdek megnyílni.
És itt nem csak másokról van szó. Nem a barátaimról, és nem a férfiakról. Hanem magamról is.
Kezdem belátni, hogy én is tudok hibázni, és kezdem elfogadni azt, amim van, és azt, amim volt. Illetve amiért történt.
És bár nagyon fáj kimondanom, de még rá gondolnom is: Remélem boldogság éri őt.
Talán ez az igazi szeretet. Szerelem, .Édes mindegy most már.
Az is, hogy róla is írok, pedig nem volt szándékomban.
A lényeg,hogy olyan érzések kerültek előtérbe, melyekről nem is tudtam, hogy léteznek.
És az a végtelen szeretet,melyet a saját kutyám hozott elő belőlem.. nem is sejtettem, hogy ennyire tudok szeretni.
ÉS ezért örökre hálás leszek neki..