Mert mindig talpra esik

Ma találkoztam egy hírességgel.
Lényegében nem volt akkora élmény, hogy maradandó károsodást okozott volna az elmémben..de azért kellemes volt.
Már nem azért, mert oda lennék érte, hanem mert rádöbbentett, ugyan az az ember , mint én.
Semmitől sem több, és semmivel sem jobb.
Azok a dolgok, melyeket ő megtesz, szinte én is képes vagyok, csak én nem arra a pályára szántam magam. Kár ..
Na mindegy, attól még emlék marad, de másra szinte nem való. ( nem mintha többet szeretnék , mint puszta beszélgetést )

Egyébként volt melónk ma rendesen, ..nem unatkoztunk.
Persze hiába volt az egész, mikor egész nap kérdések sokasága foglalkoztatott.
Valamin változtatni kell. Mert ez így nem helyes, és végképp nem kényelmes nekem.
Csak azt nem tudom, mi legyen az. . -.-
Illetve tudom, de ezt nem lehet csak úgy meglépni. Gondolni kell arra is, hogy ez milyen módon fog engem érinteni.
Nyilván mindennek van előnye, és hátránya.
De most már annyi a stressz, hogy ez már egészségkárosító. Sajnos ideje gondolnom az egészségemre is, mert a sírba fog vinni a sok idegeskedés mások miatt.
Ideje lenne végre magammal is foglalkoznom. Bár ilyen egyszerű lenne !