Mert mindig talpra esik

Rájöttem valamire: Őrülten szerelmes vagyok az időjárásba.
Egyrészt, mert én is ilyen vagyok.
Másrészt pedig ez a Napsütés..Nincs dolog, amit jobban szeretnék ..De, talán a tenger morajlásának hangját..
Az most nagyon jó lenne megint..Kiülni a partra, és csak nézni a vizet, érezni, ahogy a sós fuvallat csiklandozza, a Nap pedig  égesse a bőröm..
Ahogy az Őszbe is, a Tavaszba is hasonlóképp őrült szerelmes vagyok..Öröm lesz haza járni Pestről!
Február vége van.Ez pedig azt jelenti, hogy csupa DEJAVUE, és sok-sok emlék tör elő a Napfénnyel együtt..Túl sok.
Ezek a képek már egy évesek. Előkerült a bőr kabátom is (ja igen, ez én vagyok tavaly ilyenkor...) Hiányzik a kontyos hajam :) De nembaj, hamar megnő..És most egy másik napszemcsire pályázom, habár nem tudom, hol kapok én olyat..
Szóval sok emlék tört elő. Tavaly ilyenkor ( vagyis nem ilyenkor, egészen pontosan 26-án ) történt a dolog, ami elindított egy esemény láncot.Azt a láncot, amit végül annyira húztam, hogy vissza vágott, és megsértett..A sebek begyógyultak, a helyén pedig csúnya hegek maradtak..Mindenki visel hegeket..De nem ilyen mélyet,és rondát..Persze,ez nem rágódás.Vagy talán mégis,tökmindegy, a falnak beszélek , tudom jól..Ráadásul háttal..
Tudom jól, mi tett tönkre sok dolgot.Tudom jól,mi nem hagy néha aludni, hogy mi miatt remegek, ha olyan emlékre gondolok.Tudom jól..
Persze én megmondtam akkor, hogy ez lesz a vége..Tudtam jól..
Azt is tudom, hogy ilyen csak egyszer adatik meg.Éltem vele, és megtörtént.Örülni kell annak, ami volt, és nem kézzel-lábbal hadakozni ellene.Nem tagadok le semmit a múltamból, és nem bántam meg semmit sem..Mert azoktól vagyok az, aki.Mondjon bárki bármit, én bizakodva nézek előre..Még ha többet nem is fogok olyat érezni.
Akkor is még mindig tudok reménykedni, és mindig tudok hinni..Ha az emberekben nem is, de a szép jövőben igen. Tudom,hogy vár még pár lurkó arra, hogy megszülethessen..Csak addig fel kell tudnom nőni:-) Szakmát kell tanulnom, és dolgoznom kell..Idő,idő,idő..