Hívhatjuk heti végszónak is, most úgy érzem,papírra vetett képzeletem határa elérkezett,és publikussá válik.Hát íme:
Már nincs hó,elment a Tél.
Nincs szó,mert nem fúj a Szél.
Csak végtelen Erdő földje ér,
S Homok az,mi szívembe fér.
Mégis:édes a Bűn,mely folyton éget.
-Csak isteníti e Vétket.
De a Hegeket szánva állom,
Mert ez egy földbe térő Álom.
Mégsem fogok Rosszat kérni,
Hisz Szívből kell tudni élni.
Reménykedni a szépre s jóra,
Nyitott szemmel lépni az Útra!
Szerintem nem kell kommentálni-
Utolsó előtti bejegyzésem,még a "gondtalan" nyárból.Így hát úgy döntöttem,teszek egy kis vissza tekintést, átgondolom az eseményeket,és mérlegelem,mit tanultam belőlük!
Persze sok oldalról lehet nézni a velem történt eseményeket(egyszer talán regényt is írok:) egy romantikus-akció-scifi-horror-vígjátékot.Igen,talán így jellemezhetném az életem.De nem bánom,legalább nem unatkozom ;-)
Még mindig sok dolog van,amit nem értek-értelmetlenül állok előttük-de lassan megtanulom kezelni őket,és mindenkinek azt adni,amit érdemel.Más kérdés természetesen,ki mit gondol,hogy saját maga mit érdemel..
Na de visszakanyarodva- Azért mégis érdekes,hogy mekkora dolgok mennek végbe egy szempillantás alatt,és néha pedig ehhez viszonyítva milyen sok idő kell,hogy észrevegyünk valamit!
A ballagással együtt valami elindult..Türelmesen vártam a végkifejletet.Az érettségivel közelebb került,a szóbelivel a frászt hozta rám,a bankettel,és a szülinappal párhuzamban megromlott,és megszakadt-Az Alföldi kiruccanásommal feléledt,majd a ponthatárokkal együtt valami egészen más vette kezdetét.
Rémület,és kérdések hada szegeződött felém papír formájában..De igyekeztem nem megrémülni.még akkoris,ha egy hetes "földön túli" utazásomba,és rengeteg esőbe került,de akkoris kitűztem a célt,és kiharcoltam.A fekete leves persze mindig ott van,csak más-más formában,és amit egyszer egy rákocska mondott " ..Nincs ingyen vacsora.." Igen,nincs,és soha nem is lesz, az árat megfizettem én is.Persze ez a vacsora nem olyan vacsi volt,mint amire ő maga gondolt,de akkor is fizetni kell,ha nem tetszik,akkor is.A jó hír az,hogy mindig van mit tanulni..-Aztán az idő elteltével égni kezdtek a hidak..Nem tudom,és nem akarom kommentálni.
Aztán persze kitűztem a mégnagyobb célt,és minden nap egy lépéssel közelebb kerülök hozzá-Ki gondolja,hogy nemtudom megtenni?-ne gondoldd..én akarom,és meg is teszem!
Ezután bűnözések sorozata kezdődött(édes volt,mint mindig is,de most finomabb volt:))-újabb kérdés-mi történik?-És a bűn végezetével felnyílt a szemem: nincs kérdés,mert nincs válasz.Nincs egy pillantás sem,mert senki sem lát-Legalábbis az orrán túl-És itt megszakad minden-Mit pattogok én ilyeneken?Jó kérdés,de még nem jöttem rá a válaszra :) Valami változik,mert valami elmúlt.Végetért,és átmegy egy új korszakba: Nő lettem.Olyanok foglalkoztatnak,melyek régen nem.Nem kérdés,Ő tette ezt velem.Felébresztett,és kijózanított-amiért hálás is vagyok-alapból nem kívánok rosszat,de ezek után meg végképp nem.Csupa jót,de szívből!Találja meg,és élje át,amit kell.Nem akarok rosszat..Hisz-magamnak sem tudnék ártani,nem hogy másnak!Vagy legalábbis szándékosan nem tudok..
Amúgy meg..Eddig mindig sikerült talpra állni,bármilyen pofont kaptam.Van,ami állandó és örök,de nem a szomorúság.Hiszem,hogy vár még szép dolog valahol.Nem keresem,mert azzal csak lassítom.Persze valahol még úgy érzem,ez nem így fog végetérni,és lesz még vize.De nem várok.Mert nem szeretem a talán,és a lehet szót.Majd egyszer igen lesz,de addig..->Jelenben vagyok,tehát a jelennek élek..és ahogy egyszer írtam: Hiszek! És ez az,ami Észnél tart! Budapest vár, és én tanulni akarok :)
