Mert mindig talpra esik

"Elmentél,és magaddal vittél engem is,aki itt maradt,nem hasonlít hozzám." .. 

Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan…

Mi van a sorok között? És mi rejtőzik az egészben? Annyira szeretném tudni.Hogy mi jár a fejedben, mit gondolsz.Hiányzom-e?Eszedbe jutok-e néha ?---De nem értem, hogy lehet ennyire egyedül hagyni.Ennyire tönkre tenni, ennyire bántani?Mire jó ez ?Pár dolgot biztosan elértél…

Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz…

Talán az én hibám az egész.Mondjuk..Ezen már kár rágódni is, hiszen a múltunkon nem tudunk változtatni.De azért mégis elgondolkoztat.A múltat akarom.A régi életem akarom.mert Szeretem..