Mert mindig talpra esik

Oké.Ennyi volt.Vége..
Jobb ez ,mint a kétely..És jobb itthon kiheverni a mélypontokat, mint Pesten. De semmi baj, emberek vagyunk.ideje felnőni, és normálisan kezelni a dolgoT! -szóval ma jól berugok! he.Csak Vicc volt!..
nem akarok vissza süllyedni a depresszióba, viszont nem fogok helye-hulyázni sem. A magány nem éppen a legjobb bulira invitáló indok. Úgyhogy kicsit változtatok most az életstílusomon, és főleg a hozzáállásomon..Valamire azért csak jó volt ez az egész..Ha másra nem is,de arra igen, hogy rádöbbenjek,: előttem az egész élet.
Bár nem volt épp a legkellemesebb helyzet, ami azt illeti megalázva is érzem magam épp az ilyenek miatt..: miért nyúlok mindig mellé? Miért fogok ki lelkileg sérült embereket??..És miért nem tudtok már végre Ti is felnőni???..
Potyognak azért a könnyek,potyognak..De nem baj, ha jön,hát jöjjön..Muszáj kisírni, hogy erősebb legyek.. Csak azért bánt: kár azért a sok mindenért, kár az ajándékokért, csokiért, együtt töltött órákért, és kár az egészért,.Nem épp így kellett volna véget érnie.De legközelebb majd hallgatok a megérzéseimre..
De egy biztos: nem csinál többet belőlem senki sem hülyét :-( Még egyszer többet nem..Senki sem..