Mert mindig talpra esik

Valami ilyesmi! És azóta egyfolytában..:-) Nincs mese, engedni kell..:-)))))  ;-)..Belegondolok,és kiráz a hideg..:$Bár kicsit bűntudatom van egy-két dolog miatt..Nem szoktam, és nem szeretek másokat bántani.Sors, vagy döntés? Tökmindegy, az eredmény…

Itthon..Végre!..Hiányzott a dombság,ez pótolhatatlan!..-Mégis-Át kellett azért utaznom a fél országot;-) Azt hiszem, megérte!És igen..Jó érzés..:-))...                    ...  …

Nem bántam meg, még mindig..Talán kellene, de én valahogy csak a jót látom benne.Nem,nem vagyok mazohista, szimplán csak ragaszkodó. De még mindig azt mondom..: Kellett ez,kellett az egész. Sokat tanultam,(megint),sokat értem (megint),és egyre..Kérdés: Hol a határ? Meddig kell még?…

Érdekes.Egyszerre 2: Az egyik vágyódik a biztonságot nyújtó szilárd ketrecre..arra, ami kizárta őt végleg.A másiknak viszont még fogékonyabbak lettek a receptorai..Szomjúsággal tekint a levegőben érződő dolgokra..Leírhatatlan...-Pezsgés.Talán mindig is 2 volt...Mégis, muszáj…

"olvasgattam, művelődtem.."..Én egy másfajta egyéniség vagyok,;Magyarul mindig saját szabályokat teremtettem, a saját világomba.És szeretem a szabályokat, imádok függni tőlük, imádom a felelősséget,ha dolgom van,ha befolyásolja a többi dolgomat egy-egy valami.Napokban…

Az az idő elmúlt..és milyen igaza volt pár embernek.. " A remény hal meg utoljára.."..Hát sajnos.De tanulni kell, nincs mese..Egyenlőre még..bizonytalan lábakkal, ollómmal el nem eresztve..de lépegetek.nem előre..nem..Hanem az önismeret útján..de rájöttem- vagy Ő, vagy…

Éljen a Placebo!..Amúgy..félek..megint,és ismét..nemtudom,mitől..Talán a döntéseim súlyától..pedig épp,hogy azoktól nem kéne.."Bátor az, aki nem fél a saját árnyékától.."