Mert mindig talpra esik

Hihetetlen..Még csak szerda.
az elmúlt 3 hétben alig volt valami, amit úgy vártam, mint azokat a találkozókat. Nem igazán tud semmi sem felvillanyozni. Érzem,megint valami depresszió félébe kezdek zuhanni..Hát ez az én szerencsém..
De nem hibáztatok senkit sem,és nem is haragszom senkire sem..Talán én rontottam el valahol .Most már sosem tudom meg..A menekülés, amit művelek,..és az elrejtőzés már-már szinte elsodor oda, ahová nem akarok menni..És mégis tegnap este is ott kötöttem ki..Összeségében jó volt a tegnap este is, csak nem épp a 11-dik kerületben.
Hiányzik,ami volt, és az kell,ami nincs. Miért?-
Mi lesz,ha összefutunk?Mi lesz,ha egy busszal jövünk?Mi lesz,ha látom valakivel?..A sebek,amik beforrtak, újra véreznek..nem,ezt így nem lehet meggyógyítani sem..Elegem van már ...Nyugalmat akarok..
Tudom,nem menekülhetek mindig..És nem feltétlemül kell bezárkózni sem.De per pillanat ez tűnik a legjobb megoldásnak...