Szüntelenül kérdések cikáznak a fejemben..Nem,és nem!
Hiába küzdök,a "mámor" elnyom,eltakar..És újabb szidások halmaza,Nem,és nem!A pokolba az igazsággal-Ha egyszer nem érdekel senkit sem-
Belefáradtam már,de nagyon..
Most csak egy dologra vágyom-Hiszen rájöttem,mennyire hasznos,és értékes..-
nem,nem kell már Ő sem..Nem kell senki sem..
Elindultam az önismeret útján- És nincs visszaút-nem mintha akarnám..
Kíváncsian várom,hol fogok kikötni,mi az a szó..
Belehaltam..De nem a szerelembe..!
"Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe - mondják -
belehal, aki él....."
Részlet: József Attila verséből
